Az ötvös tüze 

Egy csapat nõ a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek
Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel,
amely ezt mondja:

"leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt".

Ez a vers teljesen lenyûgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak,
hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetérõl. Az egyik nõ
felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a
legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel.

Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele,
hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen
célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerûen kíváncsi a tisztítási
folyamatra.

Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát,
tûz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta,
hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tûz kellõs közepébe kell
tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen
belõle.

A nõ elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart
bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: "leül az ötvös és
megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy
az
ötvösnek a tûznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A
férfi
igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie
és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész
idõ
alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább
marad a lángok között, megsemmisül.

A nõ egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: "Honnan tudja,
hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így
válaszolt: "Ó, az nagyon egyszerû - amikor látom magamat benne