Az Atlantisz nevû elsüllyedt kontinens még ma is a világ egyik legnagyobb rejtélye. Majd mindenki hallott már Atlantisz eltûnésérõl, de vajon létezett-e egyáltalán ? Az Atlanti-óceán vagy pedig a Földközi-tenger egyik szigete volt ? Afrikához, Amerikához vagy Európához tartozott ? Sok teória született errõl, és sok helyen keresték nyomait.

Soha nem kezdõdött volna el a kutatás, ha a görög filozófus, Platón (kb. Kr. e. 427-347) nem meséli el a történetét két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban. Platón görög filozófus leírása Atlantisz tündöklésérõl és bukásáról közel 2000 könyvet ihletett és megszámlálhatatlan évnyi kutatást ösztönzött. És bár több mint 40 helyszín merült fel e legendás utópia kapcsán, még arra sincs bizonyíték, hogy egyáltalán létezett…

Platón szerint Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint KisÁzsia és Líbia együttvéve. Héraklész oszlopain (Gibraltári-szoros) túl feküdt, egy kisebb szigetekbõl álló szigetvilág alatt. Kb. 9000 évvel Szolón (Kr. e. kb. 640-559) elõtt Atlantisz hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel. Amikor mohó és agresszív birodalommá vált, az istenek parancsára elöntötte a tenger…

Platón meséje Kritiasztól származik, aki tízéves korában a 90 éves nagyapjától hallotta, akinek szintén a nagyapja mesélte. Az ükapa Szolón elbeszélésébõl ismerte a történetet, aki Egyiptomban Szaisz papjaitól hallotta. Platón azonban nem költõ volt, hanem filozófus, aki a történetet morális mondanivalóval fejezte be. Mennyiben felel meg Atlantisz Platón leírásának, és milyen bizonyítékok maradtak fenn, amelyek a létezését alátámasztják ?

Ha eltekintünk Platón kiegészítéseitõl, pl. Atlantisz politikai berendezkedésérõl, amelyet perzsa mintára képzelt el, a következõ kép tárul elénk, létezett valaha egy hatalmas, fejlett civilizációval rendelkezõ sziget, amely, eltekintve néhány betájolatlan zátonytól az Atlanti-óceán mélyén, nyomtalanul eltûnt. Valóban ez történt ? Platón elõtt egyetlen történetíró sem említi Atlantiszt, még a görög Hérodotosz (Kr. e. kb. 484-420) sem, aki pedig megkérdezte Szaisz papjait. Ha a sziget a valóságban is létezett volna, a papok biztosan elmondták volna történetét Hérodotosznak…

A hajótörött

Atlantisz létezése nem tény, de nem is alaptalan mese. És nem Platón agyából pattant ki, ugyanis az egyiptomi Középbirodalom idejébõl ránk maradt egy ugyanilyen mese. Egy papirusz, amely ma Szentpétervárott található, elbeszéli egy utazó történetét, aki a fáraó bányái felé tartott egy hajón, amikor a hatalmas hullámok ripityára törték a hajót, és rajta kívül mindenki vízbe fúlt. Õ egy gerendába kapaszkodva partra evickélt egy ismeretlen szigeten. Itt egy aranysárkány lakott, aki a barlangjába vitte a hajótöröttet, de egy ujjal sem bántotta. Elmesélte vendégének, hogy a sziget a gazdagság és boldogság földje, régen 75 elégedett sárkány népesítette be, akik közül csak õ egyedül maradt életben. Távollétében egyszer egy csillag pottyant a szigetre, és szénné égetett mindent. Megjósolta még azt is, hogy egy egyiptomi hajó hamarosan megmenti a hajótöröttet, de azt is hozzátette, hogy "soha többé nem láthatod majd e szigetet, mert a hullámok maguk alá temetik"…

Amikor Paul Schliemann, a Tróját felfedezõ archeológus unokája 1912-ben bejelentette, hogy birtokában van néhány atlantiszi leletnek, úgy tûnt, ezzel bebizonyosodik a sziget valamikori létezése. A lelõhelyet ábrázoló, általa rajzolt térkép is nagyjából megfelelt a sziget elhelyezkedésérõl és nagyságáról alkotott elképzeléseknek. A sötét ovális vonalak a fõvárost jelzik, ahogy Platón is leírta… De Paul Schliemann felfedezésérõl, melyet egy szenzációs cikk közölt a New York Americanben, kiderült, hogy hamis tényeken alapulnak, és más szerzõk ötleteit vette át…

A tenger elárasztotta gazdag, boldog szigetrõl szóló mesét, jól ismerték az egyiptomiak, és megtalálható az indiai mondavilágban is, közelebbrõl a Mahábhárata címû eposzban. Ez akár különbözõ népek közös alaplegendája is lehet. Ebbõl persze még nem következik, hogy Atlantisz sosem létezett… A legendák és mítoszok alapjai gyakran bizonyított tények. Sokan, akik Atlantisz után kutattak, ilyen ténynek tekintették a görög Thíra szigetét.

Egy elveszett kontinens eredete

1967-ben egy görögrégész, Sz. Marinatosz professzor ásni kezdett az Égei-tenger egy apró vulkáni szigetén, Szantorinon. Egy régi nagyváros központjára bukkant, ahol még két-három emeletes házak is akadtak, a szobákat pedig a mindennapi életet ábrázoló freskók díszítették. Bútor és cserépedény maradványokat talált, munkát végzõ és táplálékul szolgáló állatok csontjait, ám nyoma sem volt semmiféle emberi maradványnak vagy ékszernek…

Az archeológusok megállapították, hogy Thíra, melyet valaha Szantorinnak hívtak, a minószi civilizáció kereskedelmi központja volt. Eredetileg úgy gondolták, hogy Kréta gyarmata volt, de ez az elképzelés megdõlt. Sõt a kis sziget független hatalomként nagy befolyásra tett szert az Égei-tengeren Kr. e. 2500 körül. A virágzó kereskedelem fellendítette Thírát, s ezt a gazdagságot tükrözik a házakban talált freskók. Az ún. Tavasz Freskó a thíraiak életérzését fejezi ki: a kis helyiség három falát elfoglaló freskó egy tavaszi napot fest le, ahogy az erõsen stilizált sziklákon a szélben ringatózó liliomok felett a levegõben fecskék "csókolóznak".

Aztán egyszer elérte a szigetet a végzet. A föld remegni kezdett a szigetlakók lába alatt, és azok sebtében elhagyták otthonukat, csak a legfõbb értékeiket (ékszer stb.) véve magukhoz. Úgy tûnik, arra számítottak, hogy hamarosan visszatérhetnek, mivel olívaolajjal és magokkal teli hatalmas korsókat (pittoi) tettek az ajtófélfák alá, ez volt ugyanis a házak legbiztonságosabb része. De mielõtt még visszamerészkedhettek volna, a földrengés a város jó részét lerombolta. A szigetet is el kellett hagyniuk a hajóikon, amikor a thírai vulkán kitört, és finom habkõréteggel fedte be az egész várost.

A vulkánkitörés robaja 3000 km-es körzetben is hallható volt olyan erõsségû lehetett, mint a Krakataué (Jáva és Szumátra között) 1883-ban, melyet még Ausztráliában is észleltek az emberek. A thírai vulkán 30 m vastag hamu- és kõréteget okádott a szigetre, s a fõvárost teljes egészében maga alá temette. Bár ez a kitörés Kr. e. 1520 körül történt, még ma is 4 m vastag hamuréteg fedi a szigetet. Kb. 40 évvel késõbb a vulkán beomlott, és a helyére zúdult a tenger. Így alakult ki Thíra késhegy alakú íve. A nagy szökõár olyan pusztítást végzett, amely szinte egyik napról a másikra elpusztította a krétai civilizációt…

Vajon ez volt az az esemény, amelyet Atlantisz pusztulásával azonosítottak ? Sokan úgy gondolják, igen. Az is lehetséges, hogy Kréta volt az eltûnt civilizáció helye. Ez az ötlet elõször 1909-ben merült fel. A Kréta és Egyiptom közötti kapcsolat pontosan abban az idõben szakadt meg, amikor Thírát elöntötte a tenger. Az egyiptomiak a Thíra pusztulásáról szóló híreket esetleg Krétára vonatkoztatták, hogy így magyarázzák meg a krétai nagyhatalom eltûnését.

Platón megjelölése ("9000 évvel Szolón elõtt") úgy lesz pontos, ha az idõtartamot tízzel osztjuk, ahogyan azt A. G. Galanopoulosz görög szeizmográfus javasolta. Szerinte az eltérés abból származhatott, hogy az egyiptomiak a 100-as számokat saját ezres szimbolikájukkal helyettesítették, így lett 900-ból 9000. A másik hihetõ magyarázat Marinatosztól származik, aki szerint Szaisz papjai tízzel szorozták az adatokat, hogy ezzel az eseményeket a múlt homályába helyezzék. Sok késõbbi mesélõ törekvésére is jellemzõ, hogy kerek számokkal támasztja alá a "réges-régen" történt dolgokat…

Ha Szantorin azonos Atlantisszal, akkor ez itt egy kép lenne az eltûnt vidékrõl ?

<!-- Hide script //popup window function popup(popupURL) { window.open(popupURL, "popupURL", "toolbar=0,location=0,directories=0,status=0,menubar=0,scrollbars=1,copyhistory=0,resizable=1,width=390,height=320,left=190,top=160"); } // End script hiding -->

Az elmúlt 2000 évben hat vulkánkitörés rengette meg Thíra szigetét. Az 1866-os kitörés vonzotta ide Ferdinand Fouqué vulkanológust, aki egy bronzkori települést fedezett fel Akrotíri közelében, melyet több mint 3000 éve borít vulkáni hamu, egy újabb lehetséges helyszín… ?

Héraklész oszlopain túl

Atlantisz elhelyezése az Atlanti óceánban, bár a nevük összecseng, sokkal nehezebb. Lehetséges, hogy amikor a fõníciaiak körülhajózták Afrikát (kb. Kr.e. 600-ban) és megbizonyosodtak afelõl, hogy milyen hatalmas kiterjedésû az Atlanti óceán, az Atlantiszról szóló legenda szerzõi összekötötték a "régmúltat" a "messzi távollal"… Bármi volt is az ok, a kutatás mindenesetre tovább folyt. Héraklész oszlopain túl is.

A középkori írók, akikhez arab közvetítéssel jutott el Atlantisz története a széles körben elterjedt mítosz alapján, valaha létezett virágzó és gazdag szigetnek hitték. A Fortunate Islesnek (Szerencsés-szigeteknek) nevezett földdarabok, a Hét Város szigete és Szent Brendan szigete, minden 14. és 15. századi térképen szerepeltek, és felfedezõ utak célpontjai voltak.

Sok régi térkép õrzi a térképészek elképzeléseit és számításait távoli vidékekrõl. Így a tudósok kétkedve fogadták Charles Hapgood amerikai történész kõvetkeztetéseit, aki az 1960-as években a közékori navigációs térképeket tanulmányozta. A Kongresszusi Könyvtárban rábukkant egy 1531-ból származó térképre, amely Antarktisz partjait jégmentes szárazföldként tünteti fel. Egészen addig úgy tudták, hogy az óceáni hajózás csak Kr. e. 2000 körül kezdõdött, és a tudomány mai állása szerint Antarktiszt 6000 éve jég borítja. Vajon elõfordulhatott-e, hogy még azelõtt térképet készítsenek róla ? Hapgood több középkori térképet, ún. portolanót tanulmányozott át, melyek szerint az egyiptomiak elõtt több ezer évvel létezett egy nagy tengeri civilizáció. Errõl azt írja Hapgood A tengerek királyai-nak õsrégi térképei címû mûvében, olyan nyomtalanul semmisült meg, hogy a számtalan tengerészgeneráció semmiféle nyomot nem talált, aminek alapján a helyét azonosíthatták volna a térképeken. Annak ellenére, hogy Hapgood nem állítja, hogy ez a civilizáció azonos volt Atlantisszal, sok egybeesés támasztja ezt alá…

Atlantisz újjáéledése

Az amerikai médium és gyógyító, Edgar Cayce (1877-1945) megjósolta, hogy Atlantisz feltámad, és újból virágzásnak indul. 1940 júniusában így jövendölt, "Atlantisz részei közül Poszeidia lesz az elsõ a felemelkedésben. Nem kell rá sokáig várnunk, 1968-69-ben fog bekövetkezni!" A helyet is pontosan meghatásozta, a Bahamákat ! Igazán csodálatos egybeesés, hogy 1968-ban repülõgépek pilótái a Bahamáknál, Észak-Bimininél arra lettek figyelmesek, hogy a partok mentén épületek emelkednek ki a vízbõl… A búvárexpedíciók kiderítették, hogy a mederben kõépítmények húzódnak, amelyek hatalmas utakat, falakat, piramisokat, köröket formáznak. Amennyire a beszámolók alapján lehetséges volt, archeológusok feltételezik, hogy a "Bimini utak" emberi alkotások.

Így magától kínálkozik a feltételezés, hogy Atlantiszt itt kell keresni. Sokáig a Bahamák másik oldalán lévõ Sargasso-tengert gondolták az Atlantiszt rejtõ tengerrésznek. De a víz alatti "utakat és falakat" évszázadokon keresztül bizonyítékként hozták fel az Európa atlanti vidékén "elsüllyedt város" létezésére. De ily módon minden, ami a tengerben emberkéz alkotta építményre emlékeztet, elõbb vagy utóbb kapcsolatba kerül az "elsüllyedt város" elméletével. Platón Atlantiszról szóló meséje adta az elsõ lökést, de a keresés az óta folyik és folytatódik...