Bronnie Ware egy nővér, aki éveket töltött halálos betegek ápolásával, az életük utolsó 12 hetében. Összegyűjtötte a haldokló emberek vallomásait, az "5 dolog amit megbánsz a halálos ágyadon" c. könyvben. Azok közül, akiket megkérdeztek, hogy mit bántak meg leginkább, vagy mit csináltak volna másképpen, a legtöbben ugyanazokat a válaszokat adták.

Ware beszámolója szerint az emberek sokat fejlődnek, amikor hirtelen szembesülnek saját halandóságukkal. Életük végén világosan meglátják, hogy milyen hibákat követtek el. "Arra a kérdésre, hogy mit sajnálnak leginkább, vagy mit csinálnának másként, újra és újra ugyanazok a válaszok jöttek." A nővér nemrég megjelent könyvében össze is foglalta az öt leggyakrabban elhangzó mondatot.

"Bárcsak lett volna bátorságom arra, hogy olyan életet éljek, amilyet én szerettem volna, és nem olyat, amit mások vártak el tőlem."

"Ez volt az a mondat, amit legtöbbször hallottam - írja Ware. - Az emberek az életük végén világosan látják, mennyi álmuk maradt beteljesületlen, és rájönnek arra is, hogy ez többnyire nem a körülményeiknek, hanem a saját döntéseiknek az eredménye. Az egészség szabadságot jelent, de ezt sokan csak akkor ismerik fel, amikor már késő."

"Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat."

A nővér szerint ez minden egyes férfibeteg szájából elhangzott. A nőknél ez kevésbé volt jellemző, mivel Ware időskorú hölgyeket ápolt, akiknek az életmódja még eltért a mai modern szokásoktól, így nem ők voltak a fő kenyérkeresők. "Minden férfi sajnálta, hogy kimaradt az életéből gyermekeinek a fejlődése és feleségének a társasága. Mindannyian bánták, hogy olyan sok időt töltöttek a mókuskerékben a megélhetés miatt."

"Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet."

Sokan a békesség kedvéért lefojtják az érzéseiket. Így aztán középszerű életre rendezkednek be, és nem lesz belőlük az, akik lehetnének. Ware szerint sokan épp a lefojtott keserűség és neheztelés miatt betegszenek meg. Ha valaki időben veszi a bátorságot, és világossá teszi saját határait, a kezdeti esetleges konfliktusok után ez új, egészségesebb szintre emelheti a kapcsolatait.

"Bárcsak szorosabb kapcsolatot tartottam volna fenn a barátaimmal."

Az emberek gyakran nem értékelik kellőképpen a jó barátságokat. "Sokak annyira elmerültek a saját dolgaikban, hogy közben nagyszerű barátságokat hagytak elsikkadni. Mélyen megbánták, hogy nem tettek erőfeszítéseket ezeknek az ápolására." Ware szerint a halál árnyékában a fizikai dolgok elhalványulnak. Persze ilyenkor mindenki igyekszik elrendezni az anyagi ügyeit, de ez már inkább csak a hátrahagyott szeretteik érdekében történik. A végén már csak a jó kapcsolatok és a szeretet számít.

"Bárcsak boldogabb lettem volna."

A nővér szerint meglepően gyakori volt ez a megbánás is. "Sokan csak életük végén jönnek rá, hogy a boldogság döntés kérdése. Régi szokásokat, beidegződéseket követnek, és a változástól való félelem miatt inkább elhitetik másokkal és magukkal is, hogy elégedettek, pedig a szívük mélyén ők is vágynak egy nagy nevetésre és egy kis bolondozásra. A halálos ágyán már senkit nem érdekel, hogy mások mit gondolnak róla."