A szelídség, mint jellemtulajdonság mindinkább kihal az emberek tudatából. A túlélésért folytatott küzdelemben a szelídség nem a legjobb módszer. Az egész társadalom azt képviseli, hogy az előrejutásért harcolni, küzdeni, taposni, könyökölni kell. Van-e helye egy ilyen világban a szelídségnek? Szükséges képesség a szelídség? Mi egyáltalán a szelídség?

A szelíd ember tulajdonsága, hogy nem fizet rosszal a rosszért. Legkönnyebb visszavágni, ha lehet kamatostul, és végül azon töprengünk, hogy ki is ütött vissza először. Viszont egy háborgást csakis nyugodt, és szelíd hozzáállással lehet lecsendesíteni.

"A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot" (Példabeszédek 15:1).A világ telve van igazságtalansággal. Ha szelíden el tudom viselni, ha szelíden el tudok valamilyen konfliktust rendezni, annak legtöbb áldását én kapom.

A szelídség nem gyávaság. "Íme, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok" (Máté evangéliuma 10:16). Mindkettőre szüksége van a szelíd embernek. Nyugodt, higgadt hozzáállás, de megingathatatlan lelkiállapot. Egy viharos viselkedéssel szemben nem visszavágni, nem megijedni, hanem bölcsen mérlegelni és cselekedni.

A szelíd ember tudja, mit akar. Erős és szívós jellem, mely meg tudja magát fékezni, hogy ne robbanjon mindjárt. A szelíd ember ura saját indulatának és gondolatának.

Ha valaha szükség volt szelíd emberekre, akik stabilan megállnak meggyőződésük mellett, de gyengéden viszonyulnak a problémákhoz, akkor az ma van. Ma, amikor az indulatok és a pillanat ihletése irányítja az embereket.

Mert "a szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét" (37. Zsoltárok 37:11)."