A rasszizmus

Mottó:

“A hús – hús, a vér – vér, a másik – másik, az idegen mindig idegen.” (sumér közmondás)

Bevezetés

Az előítélet sohasem helyes, függetlenül attól, hogy negatív vagy pozitív. Véleményt alkotunk valamiről anélkül, hogy igazán megismernénk jó és rossz tulajdonságait, előnyeit, hátrányait. Az előítéletekkel pedig szinte mindig együtt jár az általánosítás. Egy egyed negatív vagy pozitív összképe válik egy csoport ismertetőjévé, ami nagy hiba. És lévén az ember “tökéletlen”, tele van előítéletekkel. Nem fogadja el a másságot. Azt véli hibátlannak, amiben ő és közössége (környezete) hisz, a legapróbb változtatást is nehezen viseli el, szilárdan ragaszkodik életritmusához, szokásaihoz, és féltékenyen őrzi azokat.

Előítéletektől senki sem mentes. “Van, aki bevallja, van, aki tagadja...”, de tény, hogy létezik. Ez mindaddig teljesen “egészséges” érzelem, amíg az előítéletből nem lesz általánosítás, az általánosításból pedig gyűlölet. A gyűlölet nagyon veszélyes. Arra használja az agyat, hogy segítsen fellelni minden hibát (feledve az értékeket), azokat túlozza el, és tegye elnézhetetlenné, ezáltal támassza alá a már amúgy is téves téziseket. Az az ember pedig, aki a gyűlölet rabságába esett, megpróbál minél több hívet toborozni maga köré, és őket meggyőzni hamis igazáról.

Ha a gyűlölet alanyainak szerencséje van, akkor ez nem sikerül, mert a hallgatóság intelligens volt, és képes volt átlátni a hazug téveszmék káoszán.És ha nincs szerencséjük? Kérdezzük erről az indiánokat, négereket, zsidókat és cigányokat! Azt hiszem, lenne mit mesélniük (mármint azoknak, akik egyáltalán életben maradtak).

Ma, a XXI. század küszöbén szerencsére nincs ilyen. Fontos a tanulás, sok az intelligens és kevés a primitív ember. Képesek vagyunk elfogadni a másságot, nem általánosítunk, eltérő bőrszín vagy nézet miatt nem gyűlölünk senkit. Ma már nincs fajgyűlölet. – Állítólag.

Minket nem hagyott nyugodni a téma. Kutattunk...

Mit is takar ez a fogalom?

A lexikon így fogalmaz: “Fajelmélet (rasszizmus): a különböző emberfajok, népek, nemzetek értékbeli különbözőségét, fölé- és alárendeltségét hirdető reakciós, áltudományos elmélet.”

Mégis ez az “áltudományos elmélet” az évszázadok során mindig talált követőkre; emberekre, akik szívesen fogadták, hogy ők átlagon felüli tulajdonságaiknál fogva eleve uralkodásra termettek, míg a többiek csak az ő szolgálásukra méltók és képesek.

A fajelmélet, mint kidolgozott rendszer, először a gyarmatosítás kezdetén jelent meg, azt hirdetve, hogy a felsőbbrendű “fehér faj” törvényszerűen uralkodik a primitív, alacsonyabb rendű színes bőrűek felett. Ezzel kívánták elméletileg igazolni a kizsákmányolást. A hitleri fasizmus rémtetteinek nagyrészt a rasszizmus az ideológiai alapja. Magában foglalja a zsidóüldözést (antiszemitizmus) és az angol-amerikai fajelméletből a négerüldözést. A II. világháború alatt ennek az elméletnek a jegyében milliószámra irtották ki az európai zsidókat, szlávokat, cigányokat. Eljött a hamis próféta ideje, aki nagyságot és szabadságot ígért, de ehelyett csak a földi poklot hozta el: milliókat irtottak ki az irracionális gyűlölködés hevében, a német népet Hitler egyetlen csordává aljasította le, hogy vakon kövessék az ő aljas ideológusai által kiforgatott idegen tanokat. A szerencsétlen zsidó családok szétszakadtak egymástól, és csak remélni tudták, hogy a borzalmak végeztével viszontláthatják családjukat. Remény. Ez maradt minden vagyonuk, hiszen értéktárgyaikat, ingatlanaikat elkobozták tőlük, csupán a rajtuk lévő ruhát tarthatták meg. Kegyetlenül kiirtottak mindenkit, kortól, nemtől függetlenül. A koncentrációs táborok felszabadítása után egy világ állt döbbenten. Halálra dolgoztatott, kínoztatott emberek csonttá soványodott, meggyötört tetemei, élőhalott férfiak és nők tömkelege mutatott vádlón az emberiségre, aki közömbösen hagyta terjedni és teret hódítani a rasszizmus elméletét.

A második világháborúhoz hasonló eseményeknek nem szabad még egyszer megismétlődniük. És ezért mi vagyunk a felelősek.

“Mindannyian mások vagyunk...”

Nem mi döntjük el, hova születünk. Abba sincs beleszólásunk, hogy milyen színű a bőrünk, kik a szüleink. Ami rajtunk múlik, az az egyéniségünk, a természetünk, a többi emberhez való viszonyunk. Ha eleve elítélünk valakit olyan dolgokért, amiről nem tehet, rákényszerítjük arra, hogy állandó küzdéssel teljen az élete, pusztán azért, hogy bebizonyítsa: ő is ugyanolyan ember mint mi...

... A világtörténelem egyik legszégyenteljesebb foltja a II. világháború. Több okból is. Egyrészt rengeteg ártatlan áldozatot követelt magának, másfelől pedig ezzel az eseménnyel újfent sikerült bebizonyítani és alátámasztani, hogy az emberi butaság végtelen. Ez a bizonyítás azonban tömérdek fájdalomba került. A legjobban a megsemmisítésre ítélt embercsoportok szenvedtek. Egy tudatlan, tanulatlan politikus, Hitler döntött a sorsukról, és az emberek, mint hű kutyák szó nélkül teljesítették parancsait. Hinni akartak neki, hiszen annyira jól hangzott, hogy a német a felsőbbrendű faj, minden más nép az ő szolgálatukra hivatott. Özvegyek, árvák, halottak ezrei. De a teljes megsemmisítésre ítélt faj mégis túlélte...

“Én csak reménykedni tudok benne, ha ma még nem is, de később lesz annyira érett az emberiség, hogy megtanulja elfogadni a másságot.”

(Mátyás, a Fejér megyei zsidó hitközség vezetője)

Ahhoz, hogy pályázatunk időszerű legyen, és napjaink helyzetéről is tudósítson, szükségünk volt különböző korú, műveltségű, szociális helyzetű és foglalkozású emberek véleményére is a témával kapcsolatban. 200 embernek tettünk fel olyan kérdéseket, amelyekből megállapíthattuk, hogy függ-e

· a kortól

· a nemtől

· az iskolai végzettségtől a rasszizmus?

· valamint tisztában vannak-e az emberek a rasszizmus fogalmával?

A kérdőívek alapján megállapíthatjuk tehát:

1. A férfiak 67 %-a ért egyet a rasszizmussal, míg a megkérdezett nőknek csupán 24 % - a válaszolt igennel.

Leszűrhetjük hát a tanulságot: a férfiak agresszívabbak, hajlamosabbak az előítéletekre, gyűlölködésekre.

2. A válaszok alapján megtudhattuk, hogy a rasszizmus nem függ össze

· az életkorral – különböző korosztályok köréből kerültek ki a fajelmélettel szimpatizálók, nem általánosíthatunk

· az iskolai végzettséggel – a kérdőív válaszaiból kiderült, hogy a fajgyűlölet nem függ az iskolai végzettségtől, sokkal inkább az intelligenciától. Tehát lehet valakinek felsőfokú végzettsége (okos), mégsem biztos, hogy nem rasszista, mert az intelligencia és az okosság két külön dolog.

3. Megdöbbentő adat, hogy az emberek döntő többsége (99 %-a) azt hiszi, hogy tisztában van a rasszizmus

fogalmával, de csak 82 %-uk tudja helyesen megfogalmazni, mit is jelent valójában. Sőt a 82 %-ból 80 % a fajgyűlölet szóval magyarázza a fogalmat, ami inkább szinonimája, mintsem jelentése a rasszizmusnak.

4. Másik ellentmondásos adat az, hogy bár az emberek 73 %-a nem ért egyet a rasszizmussal, mégis csak 27 %-uk nem nevezett meg olyan népcsoportot, amelyet kevésbé szível.

“Igénytelenség vagy életforma?”

Magyarországon a legnagyobb arányú kisebbség a cigányság...

Mások, mint mi. Más az értékítéletük; más a fontos és a lényegtelen. Mi így szoktuk meg, ők úgy. Mindegyikünk a saját igényei szerint él, ahogy azt a legjobbnak ítéli. Kinek van igaza? Ki tudja! Meg kell tanulni elfogadni őket, és nekik is meg kell tanulni kicsit alkalmazkodni. Teljes asszimiláció? Lehetetlen, hiszen az azzal járna, hogy valamelyikünknek fel kell adnia elveit, szokásait. Sokkal inkább az a fontos, hogy tudjunk egymás mellett nyugodtan és békességben élni. És ez rajtunk és rajtuk múlik, tehát megvalósítható.

Andi 25 éves, 6 éve gyámügyi előadó:

“Mindenkiben benne van az előítélet a mássággal szemben. Nem csak a szkinhed fajgyűlölő, a közösség is az, aki nem fogadja be őket. A többség nem tudja elfogadni szokásaikat, ebből adódik, hogy a beolvasztási kísérletek nem jártak sikerrel. Az, hogy nem tudtak, és nem tudnak beilleszkedni, nemcsak a magyar közösség hibája, mindkét népcsoport felelős érte. A cigányok döntő többsége nem igazán akar beilleszkedni, és mi nem akarjuk őket elfogadni. Féltékenyen őrizzük a régit, az “idegeneket” hibáztatjuk sérelmeinkért (munkanélküliség stb.), ebből adódik az idegengyűlölet. Az ellentét újból és újból előtör. Vegyünk példának egy Romániából érkezett családot. Mindenki nagyon barátságos velük, hiszen ők is magyarok, befogadják őket, beilleszkednek. De a beilleszkedés csak látszólagos! Folytassuk a példánkat! Tegyük fel, hogy a szomszéd magyar családok nagy áldozatok árán építették fel otthonaikat. Ellenben a románok, hátrányos helyzetük miatt az állam által támogatottak, nem kényszerülnek hitelfelvételre, az adományokból felépíthetik otthonaikat. Ennyi elég ahhoz, hogy az ellentétek ismét előbukkanjanak. Már nem a kedves szomszédok, hanem ingyenélő bagázs, aki a “mi pénzünkből” (adó) telepednek meg jólétben a mi hazánkban. Az idegengyűlöletet megszüntetni igazán sohasem lehet. Vegyünk egy másik példát! A közösségben közkedvelt jólelkű, jószívű, emberszerető férfiról van szó, aki magát “idegenszeretőnek” nevezi, bevallása szerint semmi kivetnivalót nem talál a másságban. Történik egyszer, hogy egy cigány ellopja vadiúj bőrdzsekijét. Mi történik főhősünkkel? Gyűlölni kezdi az összes cigányt, ezek után ő hangoztatja leghangosabban: “ingyenélők”, ki kéne telepíteni őket”, “büdös cigányok”. Ez történik egy “nem fajgyűlölő” emberrel az első őt ért negatív hatás után. A cigányok persze kihasználják az előítéleteket, a kelleténél sokkal többször hivatkoznak másságukra.

Balázs 18 éves, 5 éve szkinhed:

A legfőbb szkinhed eszme manapság: “Üsd a cigányt!”. Minket úgy kellene tekinteni, mint polgárőrséget, és a rendőrség feladata lenne támogatni bennünket. Hogy miért rühelljük őket? Egyszerű! Elveszik a magyarok elől a munkát, lopnak, csalnak, hazudnak, azt hiszik övék az ország. A magyar linkekkel más a helyzet, hisz ők legalább itthon vannak. Én egyébként tök egyszerűen megoldanám ezt az egész cigány kérdést: vagy eltakarodtok a fenébe, vagy... Szabadon dönthetnének, melyiket választják.

A fajgyűlölet mindig helytelen. Senkinek sincs joga a másikat alacsonyabb rendűnek tekintenie pusztán azért, mert más külső (!) tulajdonságokkal rendelkezik, mint ő. Hiszen minden ember ember. Te sem vagy több, és Ő sem kevesebb. Jó lenne ezt mindannyiunknak megtanulnia, és együttes erővel küzdeni azért, hogy a II. világháborúhoz hasonló események ne történhessenek meg újra.