Melyik az első világcsoda?

A sors furcsa fintora, hogy éppen a legrégibb világcsoda vészelte át a legszerencsésebben az évezredek múlását. Kheopsz, egyiptomi uralkodó hatalmas piramisa az egyetlen, viszonylag épségben megmaradt világcsoda. A kínai Nagy Fal mellett Kheopsz síremléke a világon létrehozott, legnagyobb emberi építmény. A világcsodák listáján övé az első hely. Magassága 146, 6 méter, vagyis akkora, mint egy ötven emeletes felhőkarcoló. Építéséhez annyi követ használtak fel, hogy azokból könnyedén kitelne az összes templom anyaga, amelyeket az elmúlt 1100 évben Magyarország királyai emeltek! A piramis közel 2.000.000 mészkőtömbből áll. Az első kő kifaragása előtt azonban még rendkívül komoly előkészítő munkára volt szükség.  Mivel a kész piramis súlya meghaladja a 6.400.000 tonnát, csakis kemény sziklatalajt választhattak alapul, amit hosszas keresgélés után a Nílus-parton találtak meg.

Hogyan építették a Kheopsz-piramist?

Felrajzolták az alaprajzát, majd vízmentesen záródó tégla- és vályogfallal vették körbe az egészet. Az ókori mérnökök rendkívül szellemes eljárást fejlesztettek ki az alap vízszintességének pontos beállítására. A területet sakktáblaszerűen csatornákkal hálózták be. Ezeket a sziklába vésett csatornálkat vízzel töltötték fel, majd a vízszint magasságát pontosan bejelölték a szikla oldalába. A következő munkafázisban a kőfaragók eltávolították a vonal fölötti sziklacsúcsokat. És már készen is állt a piramis tükörsima, vízszintes alapja. Ez a hatalmas előkészítő munka tíz éven át tartott. Legalább 4.000 egyiptomi dolgozott ezen. A síremlékenösszesen 100.000 munkás dolgozott.

Kik építették a piramisokat?

A tudósok és az írók nagyon sokáig azt gondolták, hogy rabszolgák hada építette az Ó-egyiptomi Birodalom hatalmas piramisait. Ez azonban nem igaz! A királyok síremlékét nem foglyok, hanem önkéntesek emelték. Az egyiptomi földművesek lelkesedésének két oka is volt: a Nílus áradásának idején nem tudtak otthon dolgozni, így szükségük volt a szerény fizetségre és élelmiszerre, amit a piramis építőiként kaptak. Másrészt pedig a tudatlan emberek el sem tudtak volna képzelni nagyobb és dicsőségesebb dolgot annál, mint hogy az istenként tisztelt fáraó síremlékén dolgozzanak. Minden egyes munkás úgy érezhette, hogy részesült az uralkodó halhatatlanságból.

Melyik volt a legveszélyesebb munka?

A fáraó síremlékének tetején egy hatalmas, közel kilenc méter magas zárókő, a „pyramidon” állt. Az óriási, gondosan csiszolt sziklatömb felvontatása és hajszálpontos elhelyezése nagy veszélyekkel járt. Biztosak lehetünk benne, hogy sokan belehaltak a vállalkozásba. Húsz év erőfeszítései eredményeképpen végre elkészült a piramis belső része. Ez a lépcsőzetes gúla 128 rétegből állt. A piramis ekkor nagyjából olyan volt, mint ma. A munka azonban még nem ért véget. A lépcsőfokokat úgy töltötték fel, hogy az építménynek tökéletesen sima felszíne legyen. Ezt a sima felszínt a kőfaragók hófehér mészkőlapokkal borították be. A lapokat olyan finoman megmunkálták, hogy még egy késpengét sem lehetett volna becsúsztatni közéjük. Távolról nézve a hatalmas piramis olyan volt, mint egy gigantikus, szikrázóan fehér hegycsúcs.

A tudósok egy része úgy véli, hogy Kheopsz fáraót sohasem temették el a híres, nagy piramisban! Ezt a meglepő feltételezést három érvvel támasztják alá:

1. A halotti kamra nincsen feldíszítve. Ez tökéletesen ellentmond az akkori szokásoknak.
2. Az elhunyt fáraó sz*rkofágja csak félig készült el, a teteje pedig teljesen hiányzik.
3. Rendkívül különös az a tény is, hogy a halotti teremből két szűk szellőzőcsatorna vezet a piramis felszínére. A halottaknak azonban nincs szükségük levegőre!

Valószínűnek látszik tehát, hogy Kheopsz király sohasem nyugodott ezen a helyen.
De így felvetődik a megválaszolhatatlannak tűnő kérdés: miért építették meg ilyen sok munka árán ezt a csodás piramist?
És noha ahány ember, annyiféleképpen próbálják magyarázni, hogy miként is volt lehetséges a piramis gigantikus köveinek mozgatása, valamint emelése, mégsem tudjuk még ma sem igazából, hogy hogyan épültek a piramisok…