Bizonytalanság, rettegés, depresszió: ezek a szavak jellemzik a legjobban a 21. század társadalmát. Ebben a pillanatban is ezreket sújtanak próbák és nehézségek, s milliók válnak erőtelen, reménytelen emberekké. Így néz ki társadalmunk röntgenképe. Az Élet Kenyere azonban igazi erővel ruházza fel a belső embert, és napjainkban is rendkívül értékes az őt elfogadók részére, akik az élet és bölcsesség forrásának tartják. E szöveg szépsége rejtve maradhat, ha az értelem nem kezd elmélkedni róla. A Bibliaszöveg nem a sorsról beszél (bár némely fordítások sorsnak fordították a gondviselést). A magyar bibliafordítás nagyon helyesen adja vissza a héber yehab szót, amely valóban terhet, nyugtalanságot jelent. Találkoztam egy személlyel, aki csak a zsoltárokat tudta olvasni olyankor, amikor a nehézségek elborították. Érdekes, hogy az emberek általában csak akkor jönnek Istenhez, amikor a nyomás már elviselhetetlenné válik. Jelmondatukká vált: Ha nem tudod már továbbvinni a terheidet, add át őket Isten kezébe. A zsoltáros azonban itt semmilyen megoldást nem ajánl arra, hogy miként győzzünk, miután a gondok elárasztottak; inkább olyan elvet ismertet, amely meggátol a társadalmunkat jellemző magatartástól. Jobban kidomborítja a békét, a nyugalmat és a derűt, mint a terheket. Az isteni ihletés révén Dávid piramis-szerűen szerkesztette meg a szöveget, s alapját az igazság (a feddhetetlenség) képezi. Nem a nyugtalanságot vagy a nehézségeket hangsúlyozza, hanem az „igaz”-at, és ez az ígéret az ő élettapasztalatát tükrözi. A feddhetetlenség ajándékát hit által kapjuk Krisztustól, és jelenlétének eredményeként az életünkben öröm, belső béke, állhatatos kitartás és számos belső kincs fog megjelenni. Mindezek továbbhatnak másokra.
Bízd rá magad teljesen Istenre, és örvendezz a megígért támasznak!

„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” (Zsolt 55:23)