Kedves Simona!
Nem tudom véletlen volt-e, vagy gondolati szinten segítettél nekem,de még mielőtt elolvastam volna az írásod megtörtént velem a csoda!
Karácsonykor és azóta is VELEM VAN AZ ISTEN!
Pár nappal karácsony előtt rávettem magam az imádkozásra,mert iszonyúan zaklatott gondolataim voltak már jó ideje,tele csupa kérdőjelekkel.
Eleinte csak gondolatban,de később már egyedül, hangosan is mertem imádkozni(ez nekem igen nagy dolog)kértem a segítségét,hogy újra békében és összhangba kerüljek magammal,hisz ez a környezetemnek sem volt jó.Meghalgatott! Még soha ilyen érzéssel nem ünnepeltem a karácsonyt mint most és csodás dolgok történtek velem....
Azóta is minden nap köszönetet mondok mindenért és nem hagytam abba az imádkozást,és nem szégyellek hangosan imádkozni.
Igen Simona utólag belegondolva nagyon sok jelet kaptam csak a rossz gondolatok miatt nem láttam-hallottam meg öket.

Előzmény

Válasz

Üdv!

Igen, tökéletesen igaz amit írsz, engem "csak" az zavar, h a világ amelyben élünk gyermekeinkkel és barátainkkal, egyre mocskosabb és élhetetlenebb. Persze, tudom, h aki hitben jár, nem a világra kell néznie, de mégis csak itt élünk, és ránk is hat a világ gonoszsága, akármennyire is küzdünk azért, h ne érjen el hozzánk és a szeretteinkhez.
SI

Előzmény

Válasz

A Jelek és Csodák vezethetnek már csak ki bennünket abból a sötét és félelmetes rengetegből, ahová az emberi értelem bevezetett s ottfelejtett minket. Nem, ez nem "érdekes véletlen", ez igenis a térdre kényszerítéses, „égzengéses Csoda” volt, amire vártam, amiért kínlódtam egész életemben, ami feloldott minden kételyt és bizonytalanságot bennem. A Csoda, ami véglegesen és megmásíthatatlanul rávezetett az Útra, amin mennem kell. A Csoda, ami világít bennem és világít előttem, hogy soha-soha többé el ne tévedhessek. - Hogy mi volt az ára, nem fontos, ha százszor ennyi lett volna, mind kevés lett volna. És köszönök minden gonoszságot, minden ridegséget, minden megalázást, minden ésszel fel nem fogható rosszakaratot, mert minderre szükségem volt, s ott szemtől szembe állhassak a könyörülő Istennel.

És ez a csoda nemcsak velem történt meg. Megtörtént veled is, nézz vissza az elmúlt esztendőkre. Lehetetlen, hogy olyan érzéketlen, olyan elvakult, eltompult légy, hogy ne lásd meg a te személyes életmentő csodádat. Meg vagyok róla győződve, hogy nem egy, de tíz úgynevezett "véletlent" találsz, ami ha nincs - ma már te sem vagy.

Nézz magadba, s azután nézz az égre és halkan, csendesen mondd ki a szót: Köszönöm. - S a pillanatban, mikor ezt kimondtad, megtelsz hittel, megtelsz örömmel, megtelsz hálával, megtelsz erővel, megtelsz szeretettel: betelsz az Istennel. Ő igen, hiszem és vallom, hogy a végső értelme ennek az elmúlt időnek: megélni a nagy csodát - életben maradni, a csodán keresztül megtalálni Istent, aki maga a Szeretet, betelni Istennel, betelni szeretettel, a szeretet segítségével rálépni az Útra, a szeretet útjára s elvégezni a Feladatot, azaz leélni az életet a szeretet nevében. Igen, ki merem mondani: Isten országa soha olyan közel nem volt hozzánk, mint éppen most. Isten országa, ami bennünk van, s ami egyenlő az új ember, a szeretettel teljes ember megszületésével.
Meg kell tanulnunk újra imádkozni. Hihetetlen erő az ima. Még egy halk sóhajtás is felmérhetetlen erőket hív életre. Ne szégyelljük magunkat, sóhajtsunk fel! "Édes, jó Istenem, segíts meg."

Válasz

Sajnos nem tudom mi van a 119. zsoltárban mert még nem olvastam zsoltárt (lehet,hogy kellene?).Arra gondolok csupán ,hogy a rossz után jön a jó!Az én feladatom most az,hogy vissza szerezzem az elvesztet hitemet.
Ha tudnátok ebben segíteni,az nagyon jó lenne.

Előzmény

Válasz

Ha Te is arra gondolsz, amire én - az átalakulással kapcsolatban - akkor a "nagyon fájdalmas" - sal egyet értek, de, hogy annál szebb lesz? - ahhoz még az én hittel teljes, keresztényi szívem is túl kemény :)
A 119. zsoltárt mostanában már csak afféle önostorozásból is többször elolvasom, mert én már csak abban hiszek.( közben a saját szarkazmusom nevettet, mert ez a leghosszabb zsoltár, kín és öröm is egyben- nem feltétlenül azért és akkor, amikor már a vége felé közeledek. Azért néha jó befejezni valamit :)
SI

Előzmény

Válasz

Kedves István!
Teljesen egyetértek veled,szerintem is nagyon nehéz és egyre nehezebb harmóniába kerülni önmagunkal.
Magam is hasonló problémával küzdök az utóbbi időben ,de azt gondolom,hogy ez az átalakulással járó folyamat része.Nagyon fájdalmas,de bízom benne hogy annál szebb lesz!

Előzmény

Válasz

Üdv mindenkinek!

Ebben a közösségben új vagyok, ennél fogva késztetésem van arra, h írjak valamit annak ellenére, h nem vagyok grafomán.

Általában a képzőművészetekkel kapcsolatos közösségek tagja vagyok itt a network - on, magam is festegetek szabadidőmben. Azt vallom, h az alkotó időmben, amikor ott ülök a festőállvány előtt, semmi sem vonhatja el a figyelmemet attól, amit csinálok, tehát meg kell teremtenem magamnak a saját belső harmóniámat, ami segít abban, h teljes erőmből ráhangolódhassak arra a világra, amelybe belépek. A képeimben ott vagyok magam is láthatatlanul, akár egy málladozó épület, vagy egy furcsa fa formájában. A személyes késztetés, ami miatt most itt vagyok az, h egyre kevesebb alkalommal tudom megteremteni a fent említett harmóniát, és egyre ritkábban ülök a vászon elé, viszont egyre keményebb a harc, amit a megélhetésért, a fennmaradásért kell folytatnom. Persze tudom, h nem vagyok egyedül ezzel a problémával, csak azt akartam kifejezésre juttatni, h a harmónia manapság olyan ritka kincs, amit nagyon meg kell becsülni.

Slezák István

Válasz

Mint ma engem vannak akik így gondolják pedig én szerettem volna megértést kapni jövőhét kb. szerdáig erre senki ne válaszoljon már túl vagyok rajta megint egy új tapasztalat és már értem :"Amikor a leggyengébb vagy,akkor vagy a legerősebb!"!

Előzmény

Válasz

Ilona!!! Hasonló sokféle ez címet pokoli történet... .Mit írtál? az és nem értem..

Válasz

KIslányok !Ő nem tehetett róla!Sátán felhasználta.

Előzmény

Válasz